Hetven év a magyarság szolgálatában – Interjú Árvay Zsolttal

Spread the love

Hetven év a magyarság szolgálatában

Interjú Árvay Zsolttal
Készítette: Borbély Tamás
Megjelent 2022. novemberében a bukaresti magyar katolikus lapban, a megújult Remény 8. számában

Árvay Zsoltot nem kell különösebben bemutatni. Sokan ismerik, hiszen a fővárosi magyarok egyik meghatározó személyisége. Kereken hetven éve, 1952 óta él Bukarestben, és szemtanúja közösségünk elmúlt hét évtizedes küzdelmeinek, örömeinek és bánatainak. Vegyészmérnökként dolgozott az 1998-as nyugdíjazásáig, majd a Bukaresti Petőfi Művelődési Társaság vezetőségi tagja lett, és a Petőfi-ház könyvtárosaként dolgozott 2009-ig. Édesapja újságírói örökségét is folytatta, hiszen számos tudománynépszerűsítő, történelmi, vallási és egyéb témájú cikket publikált lapokban, különböző kiadványokban. Éveken keresztül a Remény szerkesztője volt, jelenleg is lapunk rendszeres munkatársa. Most azonban nem írást kértünk tőle, hanem életéről, családjáról, munkásságáról kérdeztük. Életszeretete, vidámsága, családcentrikussága, humora, szeretete, nemzete és egyháza iránti elköteleződése, őszinte és mély vallásossága olyan örökség, amelyből a következő nemzedékek is táplálkozhatnak.

Nagyváradon született 1935-ben. Édesapja, Árvay Árpád újságíró volt, aki a két világháború között az Országos Magyar Párt tagja, illetve nagyváradi szervezetének főtitkára volt. 1940-ben a második bécsi döntést követően a magyar hadsereg bevonulásakor Nagyváradon magyar polgárőrséget szervezett. A két világháború között újságíróként képviselte a magyarság érdekeit, a második világháború alatt pedig a magyar Országgyűlés tagja. Noha Magyarország német megszállása idején távol maradt a fasisztáktól, 1949-ben a román kommunista hatóságok mégis letartóztatták és elítélték 10 évre politikai fogolyként. Börtönből való szabadulása után családjával Bukarestbe költözött, így került fia a fővárosba. Árvay Zsolt életét meghatározta édesapja múltja, és egészen az 1989-es rendszerváltásig félelemmel éltek, noha már a kommunizmus idején sikerült rehabilitáltatni édesapját.

Árvay Zsolt

Árvay Zsolt gyerekkorát Nagyvárad szellemisége határozta meg. Fontos szerepet töltött be életében az egyház, hiszen vallásos családból származik. Édesapja baráti viszonyban volt Márton Áron erdélyi püspökkel, akivel személyes levelezést folytatott. Így, amikor édesapjuk elítélése miatt nehéz helyzetbe került a család, akkor ő, a nagyobbik húga és a bátyja egy ideig ingyenes felvételt nyert a nagyváradi irgalmas nővérek bentlakásába a neves erdélyi egyházfő közbenjárásának köszönhetően. Szeretettel emlékezik vissza Demkó Pál papra, aki nevelője is volt édesapja börtönévei alatt. Szeretett volna pap lenni, de szerelmes lett, így nevelője azt tanácsolta neki, hogy legyen inkább becsületes családapa, mint egy rossz pap. Szót fogadott, és így ismerte meg jobban majdani feleségét Árvay Enikőt, akivel 1967-ben házasodtak össze a bukaresti Szent József-székesegyházban. Demkó Pál családi barátként látogatott el erre az alkalomra Erdélyből a fővárosba, és adta őket össze magyarul. Házasságukból két gyerek származik, Zsolt Gábor, aki biomérnök, valamint Tünde Annamária, aki magyar-angol szakos tanárnő és magán nyelviskolát működtet Bukarestben.

Árvay Zsolt minden szavából kiérződik a családszeretet, hiszen feleségével olyan tartós és szép viszonyt alakítottak ki, amely immár 55 éve köti össze őket. – Rokonlelkek vagyunk, hiszen nejemet Székelyudvarhelyen ismertem meg, és már az első találkozáskor úgy beszélgettünk egymással mintha legalább három éve ismertük volna egymást. Alig háromszor találkoztunk és máris eldöntöttük, hogy összekötjük életünket – mesélte Árvay Zsolt a feleségéről, akinek szintén nem volt könnyű élete, hiszen édesapja a háborúban fogságba esett, alig háromhetes korában, 1944. októberében pedig a megszálló orosz hadsereg Kolozsváron megölte mind az édesanyját, mind az apai nagymamáját, ezért édesanyai nagyszülei nevelték fel Abrudbányán. Kolozsváron végezte el az egyetemet, és lett kémiatanárnő.

Árvay Zsolt a vegyész pályára került. Édesapját 1953-ban másodszor is letartóztatták, ekkor került laboránsként az akkori kémiai és kohászati minisztérium alárendeltségébe tartozó ICECHIM kémiai kutatóintézetbe. Ott az volt a feladatuk, hogy segítséget nyújtsanak a különböző vidéki vegyipari üzemeknek, ahova rendszeresen ki kellett szállniuk, hogy felügyeljék, javítsák vagy tökéletesítsék a berendezések működését.

Árvay Árpád

 Munkahelyén nem érte hátrány amiatt, hogy a kommunizmus idején is járt templomba. Édesanyjával rendszeresen eljártak misére a székesegyházba és a Barátok templomába is. A templomunkkal kapcsolatos kérdésre elmondta, hogy az 1950-es ’60-as években vasárnap reggel 9-kor és este 6-kor is volt magyar nyelvű szentmise. Nyilvánvalóan akkoriban a liturgia még latinul zajlott, de a prédikáció magyarul hangzott el. Emlékei szerint a Barátok temploma udvara tele volt ilyenkor magyarokkal, nagyon sok székellyel is, akik főként ácsként, cselédként, kisiparosként jöttek munkát vállalni Bukarestbe. Akkor is létezett már a Petőfi Művelődési Ház, ahol szombat esténként bálokat tartottak. Általában itt találkozhattak a fiatal lányok a fiúkkal, illetve vasárnaponként a Cișmigiu parkban.

Árvay Zsolt vegyészmérnök ugyan, de meglehetősen lírai alkat. Szereti az irodalmat, rajong a zenéért. Nevelőjétől hegedülni tanult, a családi házban zongora is van, így mindkét gyermeke megtanult játszani ezen a hangszeren. A lánya alig 15 évesen a templomunkban is orgonált, amikor a közösségünk kántor nélkül maradt. Emellett több mint kétszáz darabból álló bakelitlemez-gyűjteménye van, hiszen az akadémia kutatóintézetében szenvedélyes zeneszerető gyűjtőcsoport működött, amely klasszikus zenei lemezeket szerzett be és cserélgetett egymás között.

Árvay Jolán és Árvay Árpád

 

 

Nyomot hagyott a bukaresti magyar kulturális életben is: a Petőfi Művelődési Ház könyvtárosaként aktív szerepet vállalt abban, hogy a hosszas jogi hercehurca után visszaszerzett, hányatott sorsú magyar nyelvű könyvállományt rendszerezze és használhatóvá tegye. A könyvtár volt az egyik szívügye, amelynek kálváriája az 1970-es  évek elején csúcsosodott,   amikor Nicolae Ceaușescu diktátor parancsára a 19. századtól elődeink által hangyaszorgalommal összegyűjtött magyar nyelvű könyveket felpakolták egy kamionra és elszállították azzal az ürüggyel, hogy „nacionalista, sovén, irredenta” propagandát terjesztenek. A gyűjtemény egy része alig 2004-ben került vissza a jogos tulajdonosához, azt követően adományoknak köszönhetően sikerült bővíteni, így Árvay Zsolt nyugdíjazásakor 22 300 könyv képezte a Petőfi-ház könyvtárának állományát. Ő alapította meg 2003-ban a bukaresti magyarok idősek klubját, számos zenei népszerűsítő estet szervezett a Petőfi-házban, előadásokat tartott meghívott előadóként a református egyház által a 19. században alapított és a ma is létező Koós Ferenc Körben. A Petőfi Sándor Művelődési Társaság pénztárosa is volt.

Egy kiteljesedett életutat tud maga mögött a 87 éves Árvay Zsolt, aki korához képest irigylésre méltó szellemi frissességgel bír. Fontosnak tartja, hogy írjon lapunk hasábjain és megossza élettapasztalatát olvasóinkkal. Reméljük a jó Isten minél tovább ad neki erőt és egészséget, hogy megörvendeztessen bennünket történeteivel, lélekmelengető írásaival.

Photo credit: Flavius Cârpean

Kép Balról Jobbra, alsó sor: Árvay Rozália, Árvay Tünde, Árvay Zsolt György, Árvay Loránd Péter, Árvay Enikő, Második sor: Țâmpu Cristinel, Árvay Zsolt Gábor​

Emisiune în limba română, preluare TVR, emisiunea Universul Credinței

Scurt interviu cu d-l Árvay Zsolt

Detalii de inserat

Vizualizări: 1
© Arvay Educational & Consulting